látogató számláló

Szénhidrát

A szénhidrátok biológiai funkciója, kémiai felépítése

A szénhidrátok szén, oxigén és hidrogéntartalmú szerves vegyületek, de egyes származékaikban egyéb atomokat is megtalálunk (pl. nitrogén az aminocukrokban). A növények a fény energiáját széndioxid és víz felhasználásával, klorofill és egyéb színes (fotoaktív) vegyületek segítségével, szőlőcukorban kötik meg, tárolják. Így a szőlőcukor elsődleges a földi élet energiaellátása szempontjából, hiszen majd-minden létforma végső soron ezt az energiát használja föl életműködése során. Mind a növények, mind az állatok energiatermelésében (pl. anyagcsere energiaigénye, hőtermelés, izomműködés) a szénhidrátok döntő jelentőségűek, a legfontosabb vegyületek.

A XIX. században elsőként vizsgált cukrokban az oxigén és hidrogén aránya megegyezett a vízével, innen ered a vegyületcsoport „szénhidrát” elnevezése (hidrát = vizet tartalmazó vegyület). Tudnunk kell azonban, hogy a ma szénhidrátnak tekintett vegyületek egy része nem adja az elnevezés alapjául szolgáló összetételt. A modern felfogás szerint a szénhidrátok polihidroxi-oxo vegyületek, azok különböző származékai (pl. oxidációs termékei) és polimerjei. A szénhidrátokat alapvetően egyszerű és összetett szénhidrátok csoportjába sorolhatjuk. Az egyszerű szénhidrátok közül a két legfontosabb a szőlőcukor (más néven: glükóz, dextróz) és a gyümölcscukor (más néven: fruktóz, levulóz). Az összetett szénhidrátok további két csoportba sorolhatóak: cukorszerű szénhidrátokba (más néven oligoszacharidokba, pl. tejcukor, malátacukor), ezek többsége édes ízű, és poliszacharidokba (ezek nem édesek, pl. keményítő cellulóz). Mindkét csoport egyszerű cukrokból épül fel, de a poliszacharidokat sokkal több egyszerű szénhidrát alkotja. A poliszacharid típusú szénhidrátok egy része a növények támasztószöveteiben található (pl. cellulóz, hemicellulóz), illetve egyéb szerkezetépítő szerepet tölt be (pl. pektin), másik része tartaléktápanyag a növények- (pl. keményítő, inulin), illetve az állatok és ember számára (glikogén a májban és az izomszövetben).

A szénhidrátok táplálkozásbiológiája

Táplálkozásbiológiai szempontból megkülönböztethetünk az ember által emészthető és nem emészthető szénhidrátokat.
Az emészthető szénhidrátok közül a keményítő a legfontosabb „népélelmezési” szempontból. A keményítő az emberiség legfontosabb energiaforrása, tápenergia-szükségletének 50-80 %-át biztosítja (ez az arány eltérő a különböző népcsoportoknál). Gondoljunk csak a búzára, rizsre, kukoricára. Ezen termények lisztje 50-85 %-ban tartalmaz keményítőt. A gyümölcsök ugyanakkor 5-20 % mennyiségű egyszerű és cukorszerű szénhidrátot tartalmaznak, a zöldségek többségére pedig az alacsony illetve közepes poliszacharid-tartalom (2-20%) és csekély mértékű cukorszerű szénhidrátmennyiség jellemző. A táplálkozásunk akkor helyes, ha a napi elfogyasztott szénhidrát energiaaránya az összes bevitt energia kb. 55-60 %-a. Ez a testtömegtől, a nemtől, életkortól, fizikai aktivitástól függően egészséges embernél napi 180-450 g

A nem emészthető szénhidrátoknak (pl. cellulóz, pektin) úgy gondolhatnánk nincs pozitív táplálkozás-élettani hatása. Padig van. Ezek a vegyületek alkotják az ún. élelmi-rostok döntő hányadát. Az élelmi-rostok energiát ugyan nem szolgáltatnak, felépítő komponenst (pl. aminosav, vitamin) nem adnak a szervezet számára, de biztosítják a normális emésztést és az emésztőrendszer épségét, sőt daganatmegelőző hatásúak. Felületükön megkötnek számos mérgező anyagot (pl. ólom). Megkötik a koleszterin egy részét, ami így nem szívódik fel, s ezzel csökken szérum koleszterinszintje. Lefedik a vékonybél felszívó-felületének egy részét így a tápanyagok, pl. szőlőcukor nem „hirtelen”, gyors ütemben szívódik fel feleslegesen terhelve ezzel a szervezetet (pl. magas inzulinszint kialakulása). Sok vizet kötnek meg, a bélmozgásokat fokozzák így gyorsítják az anyagcserét. Tápanyagul szolgálnak a vastagbél hasznos baktériumai számára. Mint mindent, az élelmi rost bevitelt is túlzásba lehet vinni, ekkor puffadás, hasmenés, ásványi-anyag hiány jelentkezhet. A napi rostszükséglet 30-50 g felnőtt egészséges ember esetében.

Amikor a szervezet energetikailag egyensúlyban van, és a szénhidrát raktárak fel vannak töltve (máj-, izmok glikogénraktárai), az azon túl bevitt szénhidrát mennyiség már felesleges sőt káros. A szervezet a feleslegesen bevitt szénhidrátokat a májba juttatja, ahol a máj zsírokká alakítja át, s az így képződött zsír ezután a szervezet különböző zsírraktáraiba kerül (pl. bőr alatti zsírsejtek). A nagy mennyiségű szénhidrát bevitel egyrészt elhízást okoz, másrészt szélsőséges esetben a máj zsíros elfajulásához vezethet. Az elhízás számos krónikus betegség kiváltó faktora lehet (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás, daganatos megbetegedés).

Az inzulin

Az inzulin a hasnyálmirigyben termelődő hormon, mely szabályozza más hormonok (pl. glukagon) mellett a vér glükóz-szintjét, azaz a vércukorszintet. Az inzulin egyik legfontosabb funkciója, hogy lehetővé teszi a szőlőcukor (glükóz) bejutását a sejtekbe a vérből. A sejtek csak inzulin jelenlétében képesek hozzájutni a cukor energiájához, nélküle éheznek (cukorbetegség). Étkezés után az egészséges ember szervezete érzékeli a megemelkedett vércukor-szintet és ennek alapján választ ki a hasnyálmirigy megfelelő mennyiségű inzulint. Az inzulin hatására egyrészt a sejtek hozzájutnak a kívánt energiához, másrészt a glikogénraktárak töltődnek, harmadrészt - és ez nem jó a mai civilizációs viszonyok között - zsírszintézis indul be, negyedrészt a vércukorszint a normális értékre csökken. Ha sok egyszerű cukrot, vagy répacukrot fogyasztunk, főleg finomított, rostmentes formában (pl. kristálycukor, fagylalt, üdítőitalok) a hirtelen magasra emelkedő inzulin szint miatt könnyen elhízhatunk.

Alapvetően két típusú cukorbetegség (diabetes) ismert: az ún. 1-es típusú (fiatalkori), illetve a 2-es típusú, mely általában közép-,vagy öregkorban jelentkezik, és szoros összefüggést mutat az elhízással. Az egyes típusú cukorbetegségnek genetikai háttere van, egy autoimmun folyamat során alakul ki, melyben a szervezet immunrendszere kórósan viselkedik és elpusztítja a saját hasnyálmirigye inzulint termelő sejtjeit. Inzulin hiányában a táplálkozás és emésztés során felszívódott cukor a vérben koncentrálódik, rendkívül megemelkedik a vércukorszint, és ez többek közt károsítja az ereket. A tartósan magas vércukorszint vaksághoz, veseelégtelenséghez, érszűkülethez stb. és végül halálhoz vezet. Az ilyen típusú cukorbetegeknek életük végéig inzulint kell bejutatniuk kívülről szervezetükbe, mivel saját (endogén) inzulintermelésük nincs.

A 2-es típusú cukorbetegség esetében van saját inzulintermelés, ellenben a sejteken lévő „érzékelők” (receptorok) érzéketlenné válnak részlegesen az inzulinra és nem engednek be megfelelő mennyiségű cukrot a sejtbe. A 2-es típusú cukorbetegségnek is van genetikai háttere, azonban az esetek többségében megelőzhető, vagy, ha kialakult jelentősen enyhíthető megfelelő táplálkozással és fizikai aktivitással, sportolással, valamint a testsúly csökkentésével, kordában tartásával.

A megfelelő táplálkozásnak része, hogy elsősorban közepes vagy még inkább alacsony glikémiás indexű élelmiszereket fogyasszunk. A glikémiás index azt fejezi ki, hogy az elfogyasztott étel (50 g) szénhidrátja mekkora vércukor-szint emelkedést vált ki a vízben oldott (50 g) szőlőcukorhoz képest. Lényegében egy százalékhoz hasonló számérték, ahol 100 % a szőlőcukoroldat számértéke és enné minden csak alacsonyabb lehet. Minél alacsonyabb egy élelmiszernek a glikémiás indexe, annál lassabb a felszívódása, illetve a glükózzá alakulása a májban (pl. a gyümölcscukornak alacsony a glikémiás indexe), ebből következően a vércukorszint megemelkedésének sokkal lassabb a folyamata. A magas élelmi-rost tartalmú ételekről elmondható, hogy alacsony a glikémiás indexük.

Néhány alacsony glikémiás indexű élelmiszer

bab, borsó, lencse, alma, cseresznye, datolya, füge, őszibarack, szilva, paradicsom, paprika, tej, joghurt, gyümölcscukor (fruktóz), fejes saláta, káposzta, dió, mogyoró,

Tehát, a fentiek alapján, az élelmiszerek szénhidrát tartalma mellett, a glikémiás index hasonlóan fontos tényező egészségünk szempontjából.


SZÉPSÉG ÉS FOGYÓKÚRA

Legolvasottabb cikkeink

Az ideális testsúly
Vitamin
Ásványi anyag
Zsírégető gyümölcsök
Étvágycsökkentő szerek
Gyomorgyűrű
Elsavasodás
Gyermekkori elhízás
Koleszterin
Cukrok
Ásványvizek

Legolvasottabb diéta leírások

Atkins diéta
Káposztaleves diéta
Turbo diéta
Léböjt kúra
Reflux diéta
90 napos diéta
Candida diéta
Almaecet kúra
South Beach diéta
Metropolitan diéta
Norbi Update